Szerelmes történetek
Ezeket a történeteket az internetről keresem nektek!:)
El akarom mondani
"- Fizika óra van,én mellette ülök. Nézem a fénylő,bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét.. Ő rám néz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi.
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír- sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel. érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi.
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő.
Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál.
Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját és a következőket olvasom:
"Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.."
"- Fizika óra van,én mellette ülök. Nézem a fénylő,bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét.. Ő rám néz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi.
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír- sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel. érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi.
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő.
Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál.
Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját és a következőket olvasom:
"Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.."
Meghalni csak miatta..
Volt egy lány, ki szeretett egy fiút, ebből a szerelemből nem volt kiút. A lány egy ideig nagyon szerette, majd kis időre elfelejtette. A lánynak volt új szerelme, de a fiút nem feledte. Egy kis idő után viszont elmúlt a szerelem, s a lányban megerősödött a régi érzelem. Találkoztak hétvégente, a fiú nem tudta, hogy ő a lány szerelme. Hogy a fiúnak tetszett a lány, az már csak talány. Többen mondták, hogy a fiú szereti, de nem nagyon keresi. Egyszer egy őszi napon, a fiú szerelmes lett, nagyon. Látta a lány a fiút mással ölelkezni, forrón szenvedéllyel csókolózni. A lány nem bírta, szenvedett, azt gondolta más fiút kereshet. Hetek teltek el, a lány feladta, és leugrott a hideg habokba. A fiú hallotta a halálhírt, futva rohant a temetőbe, és sírt. Rájött, mást nem szeret és, hogy nála jobbat nem kereshet.
SZERETLEK!
Egy vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele. Magas volt, barna karcsú akár a jegenye és így szólt hozzám: Kislány szabad egy táncra? Alig vártam kimondani, hogy igen! Szeme égő tűzként parázslott, s ha rámtekintett, nevetett.Tudtam éreztem már akkor, hogy az első percben megszeretett. Egy év telt el azóta, oly gyorsan szállt el mint egy pillanat, miközben gyakran találkoztunk s loptuk a forró csókokat egymás ajkára. Azt hittem boldogok vagyunk , szerettük egymást, nagyon.A suliból hazafelé tartottam, amikor megpillantottam valakit aki velem szemben jött. Integetni akartam hisz ő már messziről integetett, de észre vettem valakit mellette, és nem emeltem fel a kezemet. Kezét egy ismeretlen lány szorította. Oly fájdalom volt nézni ezt nekem, éreztem, hogy a könnyek lassan elborítják a szemem. Hát így szeret, ezt tette velem? Én inkább meghalok, hisz így mit ér az életem. A sarkon feltünkt egy taxi, mint egy veszedelem. Én az úttestre léptem, a többire már nem emlékszem. Mikor már feleszméltem, hatalmas tömeg állt körülöttem. Csak éppen azt nem láttam, akit kerestem Ekkor észre vettem, hogy mégegy test hever mellettem. Igen, ő volt, a bátor, aki engem saját testével védelmezett. Félig eleven, félig holt. Rajtam kivül senki sem tudta, hogy ő már a halálával bírkozott. Gyengülő kezével megszorította a kezemet, utolsó erejét összeszedve egy mondatot hebegett: "Meg kell mondanom, hogy az a lány a húgom volt..Gondolj rólam amit akarsz, én akkor is szeretlek!"Mardosó, keserű önvád már az egész életem, mert volt egy fiú aki ezzel a szóval halt meg :,,Szeretlek".
SAJÁT:)
Egy iskolai nap után beborult ég alatt sétáltam haza. Összefutottam vele, beszélgettünk majd hazakísért. Az ajtóban nyomott egy puszit az arcomra majd elment. Azt hittem lesz belőle valami, azt hittem, hogy fontos vagyok neki. Másnap reggel találkoztam vele, együtt mentünk suliba. Az osztályom ajtajában megállt, nyomott egy puszit az arcomra és elment. Azt hittem lesz belőle valami, azt hittem, hogy fontos vagyok neki. Suli után újból összefutottunk, újból beszélgettünk, újból hazakísért. Újból nyomott az arcomra egy puszit és elment. Újból azt hittem, hogy lesz belőle valami, újból azt hittem, hogy fontos vagyok neki. A következő nap nem találkoztam vele reggel, nem beszélgettünk, nem mentünk együtt suliba, nem nyomott puszit az arcomra. Nem jött iskolába. Suli után nem futottunk össze, nem beszélgettünk, nem kísért haza, nem nyomott puszit az arcomra. Szinte már hiányzott, beleszerettem. Másnap megint nem láttam egész nap. Nem beszélgettünk, nem kísért haza, nem nyomott puszit az arcomra. Jó volt azt hinni, hogy lesz belőle valami, jó volt azt hinni, hogy fontos vagyok neki. Egy hét telt el úgy, hogy nem láttam, nem beszélgettünk, nem kísért haza, nem nyomott puszit az arcomra. Annyira fájt a hiánya, hogy már szinte elviselhetetlen volt. Egy nap már ott tarottam, hogy ha aznap sem jön, félek öngyilkos leszek. Félve léptem ki a ház ajtaján, de kettőnél többet nem léphettem, hiszen ott állt előttem valaki. Felnéztem és megláttam Őt. Hirtelen annyira megörültem, hogy odaugorttam és megöleltem. Fél percen keresztül öleltem, majd beszélgettünk és együtt mentünk suliba. Az osztályom ajtajában megállt, nyomott egy puszit az arcomra és elment. Tudom, hogy lesz belőle valami, tudom, hogy fontos vagyok neki. Suli után odafutott hozzám, beszélgettünk, utána hazakísért. A házam ajtajában vártam, hogy nyomjon egy puszit az arcomra, de helyette megölelt, majd megcsókolt, és azt mondta, hogy szeret, majd elment. Éreztem, hogy lett belőle valami, éreztem, hogy fontos vagyok neki. A világ legcsodálatosabb érzése. A következő nap viszont kaptam egy SMS-t reggel, miközben sétáltam a suliba egyedül.. Ez állt benne: "Sajnálom, hogy nem mentem érted, de nem bírtam még a szemedbe nézni, mert mondanom kell valamit. Kérlek gyere el felénk.." Egyből elgondoltam minden rosszat, talán barátnője van, talán nem szeret. Aggódva mentem feléjük, már láttam őt az utca végén, láttam, hogy eléggé ideges. Odaértem hozzá, megöleltem, megcsókoltam és megnyugvást keltő hangon megszólaltam: Mondjad, mi a baj?Amit akkor mondott, a világ legsokkolóbb híre volt. Elköltöznek a világ másik végébe. Kétségbeesetten borultam volna a földre, ha nem kap el és nem ölel át szorosan. Még utoljára beszélgettünk, utoljára mentünk együtt suliba, utoljára állt meg az osztályom előtt, utoljára nyomott egy puszit az arcomra és elment. Suli után utoljára futott oda hozzám, utoljára beszélgettünk, utoljára kísért haza, utoljára nyomott puszit az arcomra és elment, örökre.