Gyorsan elment a délután, nem nagyon csináltam semmit. Este elmentem fürödni és bezuhantam az ágyamba, remélve, hogy gyorsan elalszok. A gyorsanból 2 óra lett, de végül elértem a célom. 

Reggel 7 óra 37 perc. Az idő, amikor méltóztattam felkelni végre. a telóm meghalt, nem ébresztett így majdnem elkéstem, de csak MAJDNEM. A szupergyors felöltözési képességem megmentett így beértem a suliba és még maradt 5 perc a csöngetésig. Első óra matek volt, nagy örömömre. Most valami új anyagot vettünk, aminek még a nevére sem emlékszem, de mivel holnap nem lesz, így holnapig nem is kell tudnom. Végigszenvedtem, és még az időt sem tudtam megnézni, mert a mobilom felmondta a szolgálatot az éjszaka folyamán. A második óra kémia. Ezt az órát szeretem, sokat szoktunk kísérletezni és ez ma sem volt másképp. Pár vegyületet kellett helyesen összeönteni amit a tanár leosztályozott. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy mi micsoda, csak csináltam valamit. Később kiderült, hogy nem volt jó ötlet a piros és a zöld folyadékot választani. Majdnem felrobbant előttem, a tanár pedig felküldött a védőnőhöz a biztonság kedvéért. A védőnő az igazgatóitól pár méterre van, ami előtt egy srác ült, de nem láttam ki az, mert háttal volt nekem. Mikor végeztem, kiléptem az ajtón és a fiú pont akkor állt fel. Rám nézett és megállt bennem az ütő. Noel arcát pillantottam meg, majd elkezdtem rohanni felé és ahogy odaértem, a nyakába ugrottam. Annyira megörültem neki, hogy úúúr isten. 

Hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy mindig belé botlok? - gondoltam magamban.

Ő csak mosolygott rám kedvesen, én meg vissza rá. Aztán a nagy örömködés után megszólalt:

- Mi történt veled, hogy a védőnőhöz mentél? - kérdezte félig elnevetve magát.
- Csak egy kémia óra.. - válaszolom "elegemvanmindenből" fejjel.
- Ó, nincs több kérdésem. - Nevetett
- De te mit keresel itt? - Kíváncsiskodtam. 

- Az anyukám az igazgató jó barátja és felajánlotta, hogy igazol nekem pár órát a közmunkás papíromra, ha megcsinálok neki pár dolgot az iskolai papírokkal és az elintéznivalókkal. Szinte titkárnő lettem. 

- Vagy inkább titkárúr. - Poénkodtam kacagva. 

- Pihenj Lara, nem vagy vicces. - Gúnyolódott még mindig aranyos mosollyal az arcán. 

- Jól van, akkor itt is hagylak is magadnak te ünneprontó. - szóltam vissza, kifogyva a nevetésből. 

Noelkém válaszra hajlott száját a csengetés zavarta meg. 

- Szavad ne feledd! - mondtam neki, és elmentem.

Ez volt a napom fénypontja, a nap többi része unalmasan telt. 

Végre eljött a péntek is. Suli után szokásomtól eltérően beültem egy cukrászdába. Kértem egy jó kis sütit, amit azon nyomban eplusztítottam. Úgy gondolom ez jár nekem az után, hogy nem kaptam egy 1-est sem ezen a héten. Fizetés után haza indultam, amikor észre vettem, hogy egy furgon már a második utcán keresztül követ engem. Próbáltam nem feltűnő lenni. Az autó egyre közeledett, és én egyre gyorsabban mentem. Kezdtem már kicsit félni, amikor végre odaértem a házunkhoz és berohantam. Nem tudom mi volt ez, de jobb lesz itthon maradnom. 

Egséz nap gépeztem, zenét hallgattam és filmeztem. Jó nekem így egyedül, nem függni senkitől, bár Noel mindig az eszemben jár. Elgondolkodok azonban azon, hogy mit is akarok én igazán tőle, barátságot, vagy talán többet? Nem, én nekem nincs kedvem se időm egy kapcsolatra. Kapcsolat, kapcsolat.. Olyan fura ez a szó. Kapcsolat van két lánc között, ők össze vannak kapcsolva. Kapcsolat van két számítógép között. Miért így nevezik ezt is? Két ember szíve között van kapcsolat? Soha nem értettem és még mindig nem értek a szerelemhez, nem értek a szerelem nyelvén. 

A másik kérdés, hogy ő mit akarhat tőlem? Nem vagyok egy főnyeremény, eddig nem nagyon tetszettem senkinek. Talán ő is csak barátságot akar tőlem, vagy többet? Ez az örökös kérdés. 

Ezekkel a gondolatokkal zavartam össze magamat rendesen. A végére viszont az eszem nyert a szívem ellen, mert mindenki tudja, hogy az eszemre kell hallgatnom, mert a szívem hülye, mint a segg. 

A szőke herceg fehér lovon, mint tudjuk, nem valószínű, hogy eljön valaha is. 

Az embereknek meg kell tanulniuk nem válogatni, elfogadni egymást úgy, ahogy vannak. Tapasztalataim szerint ugyanis nem nagyon megy nekik.
A csúfolódások mindannyiunk életében előkerülnek, akár a testalkat, akár az öltözködés szempontjából, de a mai világ stílusai nagyon különbözőek. Valakik követik a divatot, és vannal olyanok is, akik saját magukat követik..Olyanok, amilyenek akarnak lenni és nem olyanok, amilyenné elvárják őket. Emiatt kezdik el leszólni azok, akik nem olyanok mint ők.

A zenében is megmutatkoznak a másság nyomai..
Sokféle zene létezik már, és az emberek a zenék szerint csoportosultak. Vannak a rapperek, rockerek és vannak a depis, lassú számokat kedvelőek, meg persze a bulis számoké. Ez mind szép és jó, de mi van, ha ezek az emberek összetalálkoznak? 

Vita arról, melyik a jobb zene. Én személy szerint nem vitatkozok senkivel, a zene az életem, lehet az bármi, ha zene, akkor csakis szeretni lehet.:)
Megkönnyítene sok dolgot az életben, ha mindenki szeretné és elfogadná a másikat a zenéjével és a külsőjével együtt. 

De lehetséges, hogy túl könnyű is lenne egy ilyen világban élni. 

Az ébresztőm várt volna még 5 percet, de az apám nem. Bejött a szobámba, és addig állt az ágyam mellett, ameddig fel nem keltem. Azt mondta nem akarja, hogy elkéssek. Könyörgöm, van még, vagy háromnegyed órám, de lehet, hogy még több is. Mindegy, mivel nem akartam ezzel is idegesíteni, így nagy nehezen felkeltem. Kivánszorogtam a fürdőszobába és 7 óráig ott álltam a tükör előtt azzal a céllal, hogy valamit kezdjek a hajammal. Több-kevesebb sikerrel össze is hoztam valamit. 7:05-kor felöltöztem és mivel nem volt más dolgom, elindultam az iskolába. Olyan voltam mint egy lassított felvétel. A suli 3 utcányira van tőlünk, ezért 7:20 körül már ott is voltam. Ahogy beléptem a kapun csak egy arcot kerestem a tömegben: Noelét. Reménykedésem csúfos kudarcba kellett, hogy fulladjon, ugyanis rájöttem, hogy ő nem ide jár. Kedvtelenül vonultam végig az ismeretlen arcok tömkelegén. Úgy éreztem, hogy minden szem rám szegeződik. Elég furcsa érzésem volt, ezért majd, hogy futólépésben mentem az osztályomba. Megkerestem a 9.b-sek termét, mivel én az  vagyok. Amikor beléptem, végigmértem társaim és leültem egy nekem tetsző helyre. Egy fajta nyugalom érzet fogott el, de nem tarott túl sokáig, mert az egyik nem túl barátságos osztálytársnőm megszólított.

- Hé te! -szólt hozzám gúnyos vigyorral az arcán. 

- Igen? -kérdeztem vissza, mit sem sejtve.

- Úgy látom, valami nincs rendben az öltözeteddel.. -mondta, elröhögve mondandója végét.

Nem értettem miért mondja, ezért abban a pillanatban lekaptam a fejem és ránéztem a ruhámra. Te jó ég! A pizsomafelsőm van rajtam. Biztos annyira fáradt voltam reggel, hogy elfelejtettem áthúzni a fölsőm. Azonnal berohantam a lány mosdóba és áthúztam a tornafelsőm, mert még az is jobb ennél. Rádásul ünnepi öltözéket kellett volna húznom. Persze, ez is pont velem történik.. Ahogy visszapakoltam a tornazsákomba a cuccokat, becsöngettek. Visszamentem az osztályba, az osztályfönők is pont akkor érkezett meg és bejött az osztályba majd egyből kiparancsolt minket az udvarra, az évnyitóra. Megjegyzem, nem valami barátságos nő. Mondjuk, eddig még nem találkoztam olyannal, aki barátságos lenne.. Az osztályok kivonultak az udvarra és megkezdődött az ünnepély. Hála az égnek volt még pár ember, akin nem ünnepi öltözék volt. Az egész csak fél óráig tartott, de nekem egy egész napnak tűnt. Amint az igazgató úr megnyitotta az évet mindenki visszament az osztályába.

Csak az első három óra lett megtartva az osztályfőnökkel, így már dél előtt elindulhattunk haza. Laza nap volt így elsőre. Nem ismerkedtem össze senkivel, azt hiszem már érzem szomorú sorsom. Már majdnem, hogy szomorúan sétáltam hazafelé, amikor hátulról valaki befogta a szemem és a fülembe súgta: "Na ki vagyok?" Ahogy meghallottam, tudtam ki a titokzatos szembefogó.

- Szia Noel! -kiáltok fel lelkesen, majd megfordulok és megölelem.

- Szia kishölgy. Na milyen volt az első nap? -kérdezi mosolyogva.

- Elment. Csak 3 órám volt, nem ismerkedtem meg senkivel és eleve úgy kezdtem, hogy pizsomában jelentem meg. Na jó, csak félig. 

- Hahaha.. Szegény. Mesélj el mindent! -nevetett.

Elmeséltem a katasztrófális első napom neki, miközben ő csendben hallgatott engem. Beszédem végét ő szakította meg.

- Szóval durva napod volt, ugye? -kérdezi viccelődően.

- Haha, hát eléggé! -válaszolok neki.

Ezt a beszélgetést követően csak sétáltunk át az utcákon mit sem szólva. Csak élveztük, hogy a másik ott van mellettünk. Megálltunk a játszótéren, megálltunk minden ilyen helyen, közben beszélgettünk és nevettünk. Kicsit elment az idő, tehát mondtam neki, hogy mennem kell, majd elkísért haza. Szerintem ennyi időt még soha nem töltöttem kint a városban. A házunkhoz érve elköszöntem tőle és már léptem volna be az ajtón, amikor visszahúzott és megölelt. Nagyon jól esett, a boldogságszintem az egeket veri. Elköszöntem tőle újra és bementem. Apám nagyon várt, már 14:00 volt. 

- Na, milyen volt a napod? -kérdezi kíváncsi tekintettel.

- Elég jó volt apa, köszi. -válaszolom neki, kicsit színlelve. 

- Na, ennek örülök. Holnap egész nap nem leszek itthon, csak, hogy tudj róla. Reggel magadtól kell felkelned. 

Bólintottam egyet de belül ugrándoztam az örömtől. Végre megkaphatom az 5 percemet!!

Nem várom meg, amíg tényleg kitesznek. A sráccal most nem futottam össze, fel kell fognom végre. Kedvtelenül, reményvesztve elindulok a kassza felé. Gyorsan végigment az eladónő a cuccokon, már biztos elege lehetett belőlem. Tegnap feltartottam a sort, most meg ez. Bele sem mertem nézni a szemébe, csak kivettem a tárcámból a pénzt, odaadtam, és már mentem is, még a visszajárót sem vártam meg. Hazafelé sétálva elég mélyen elgondolkodtam a dolgokról, amikor véletlenül nekimentem valakinek. 

Azonnal kizökkentem a gondolataimból, és ijedten néztem rá az illetőre. Nagy elképedésemre a srác volt az. Körül belül fél percen keresztül meredten bámultam rá, biztos hülyének nézett. Végül megszólaltam.

- Sz-szia! Bocsáss meg, most én nem figyeltem oda. -hebegtem idegesen.

- Haha, semmi baj! Ez már nem véletlen. -mosolyog rám kedvesen.

- Hhhát nem.. -válaszolom kicsit elpirultan, majd felveszem a dolgot, amit kilöktem a kezéből és visszaadom neki.

- Köszönöm. Egyébként mi a neved? 

- Lara vagyok, és te? -kérdezem, miközben belül majd meghalok a boldogságtól.

- Noel vagyok, örülök, hogy megismerkedtünk név szerint is.-mondja nagy lelkesedéssel.

- Úgy szintén. Azt hiszem, most megyek, apám nem tudja elképzelni, hogy hol vagyok ilyen sokáig. De mennyi is az idő? 

- Pontosan 11:45.

- Uram atyám! Jól elment az idő. Most már tényleg megyek, majd még összefutunk.

- Várj! Elkísérhetlek egy darabon? 

- Hát ha nincs semmi dolgod. Nem akarlak feltartani. -próbálok nyugodt maradni, de úgy érzem rossz választ adtam. Csak rá kellett volna vágni, hogy igen..

- Ha rólad van szó, nincs semmi dolgom. -válaszolja kedvesen.

- Ó, aranyos vagy. Akkor menjünk. -még mindig próbálok nyugodt maradni, de egyre kevésbé megy. Hogy lehet valaki ilyen cuki?

Hazafelé tartva mesélt magáról, elmondta, hogy volt már 3 barátnője, de mindhárom átverte és rosszul bánt vele és, hogy azóta is nagyon fáj neki, amiket mondtak. Azt is mondta, hogy 1 év után én vagyok az első lány, akivel úgymond szóbaáll. Úgy látta, hogy én más vagyok. Azt hiszem ilyen kedveset még soha nem mondtak nekem, el sem tudom mondani mennyire jól esett. 

12:00-ra oda is értünk a házunkhoz. 

- Na, itt vagyunk. -mondtam neki, miközben lassan nyitottam a bejárati ajtót.

- Találkozunk még? -kérdezi kíváncsi arccal.

- Hát persze. -válaszolom nyugtatóan.

- Alig várom. Addig is szia! 

- Én is! Szia! -ezzel a lendülettel be is csuktam magam után az ajtót.

Bent apám már tajtékzott, hogy hol vagyok. Nem mondhattam el, hogy egy fiúval voltam, mert nagyon mérges lenne, így azt mondtam, hogy összetalálkoztam egy lánnyal, akivel jóban lettem. Abban a pillanatban, hogy kimondtam, apát mély megnyugvás fogta el. 

- Akkor jó! Ő is oda jár iskolába, ahova te fogsz? Legalább lesz valaki, akit ismersz!

Nem szóltam erre semmit. Azt bírom apuban, hogy ha kérdez valamit, egyből rávágja a választ, meg sem várja, hogy bármit is mondjak. Így átgondolva jobb is. A nap hátralévő részében csak álmodoztam a délelőtt történtekről. Milyen jó lenne, ha bejönnék neki! Én lennék a világ legboldogabb embere. Főleg, hogy még nem volt barátom.. Igen, nem olvastátok félre. 15 évesen még nem volt pasim. Ezért örülnék neki, mert ő tökéletes számomra. 

Eljött az este, holnap suli. Még csak 9 óra van. Apa nézi a sorozatát, Ádikám meg már alszik. Hirtelen szeretethiányom lett, így bementem az öcsém szobájába, láttam, hogy alszik, aranyosan alszik. Lehajoltam hozzá, megpusziltam a homlokát, és jó éjszakát kívántam neki. Lementem apához, és megöleltem őt, majd  adtam egy puszit és jó éjszakát kívántam neki is. Nézett egyet, hogy mi ütött belém, még az is felmerült benne, hogy alva járok. Visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Nem voltam álmos, ennek ellenére hamar elaludtam. A tudat alattim biztos vágyik arra, hogy Noellel álmodjak. Nem jártam messze az igazságtól, hiszen tényleg vele álmodtam, újból.

Egy csodás álom befejezéseképp csak az ébresztőt hallottam, 6:30 van. Lenyomtam a telefonomon a szundit, azzal a gondolattal, hogy csak még 5 percet! 

Sziasztok.:)

Az én nevem Lara, 15 éves vagyok nyilas horoszkóppal. Kicsit akaratos vagyok néha, mindig megkapom amit akarok, de azt nem akartam, hogy elköltözzünk a helyről, amit imádtam, de sajnos muszáj volt, apu máshol kapott munkát, ami messze volt ahhoz, hogy állandóan oda-vissza járjon. Tehát elköltöztünk egy kis városba. Már 1 hete itt lakunk, de nem ismerek senkit. Nem csodálkozom, hiszen alig mozdulok ki a házból a bolton kívül. Az utóbbi boltjárás viszont eléggé emlékezetes marad. 

Szombat volt, fél 1. Tudniillik, a bolt 1-kor zár, szóval eléggé sietnem kellett. Odaértem a bolthoz, bementem és megvettem a szükséges cuccokat, ahogy általában. Már pakoltam ki a pénztárnál, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem tejet venni, ezért visszamentem a hűtőhöz, hogy vegyek egyet. Indultam volna vissza, amikor egyszer csak valaki nekem jött balról, és kilökte a kezemből a tejet, ami a padlóra pottyant. Ránéztem a földre, és mérges lettem, visszanéztem az illetőre és már akartam mondani, hogy miért nem vigyáz jobban, de egyszerűen elakadt a szavam.. Egy meglehetősen helyes, korban pont hozzám illő fiú állt előttem, fekete bőrdzsekiben, halálra vált tekintettel. 

- Óóó jaj. Ne haragudj! El voltam gondolkodva és nem figyeltem. -mondja a srác.

- Hát figyelhettél volna jobban is.. Na mindegy, legalább a tejnek nem lett semmi baja. -válaszoltam félig mérges, félig meglepett arccal.

- Még egyszer nagyon sajnálom. Esetleg segíthetek valamiben? -kérdezte idegesen.

- Hahaha. Még valamit ki szeretnél lökni a kezemből? -válaszoltam viccelődve.

- Nem, dehogy. -mosolygott.

- Hát akkor én megyek is, jó volt összefutni, szó szerint. -köszönök el, már barátságosabban.

- Haha, igen. Remélem még találkozunk. Szia. -mosolyog újból, majd egy mozdulattal sarkon fordul, és eltávozik.

Amikor visszaértem a kasszához, az eladónő már türelmetlenül várt, mert feltartottam a sort. Fizettem, de közben kicsit kellemetlenülk éreztem magam. A fizetés után kimentem a boltból, és vissza-vissza nézegettem, hátha meglátom Őt, de nem. Attól kezdve valahogy nem tudtam kvierni a fejemből. 

2 nap, és suli. Igazából már nem is aggódom miatta, hiszen a figyelmemet már rég elterelte valaki.. Ábrándozásomat viszont egy kisfiú hang zavarja meg. Az öcsém az, az én szobámban akar megnézni egy filmet. Mivel aranyos vagyok, ezért megengedem neki. Tudni kell azt is, hogy az öcsém 9 éves, így az érzésem az, hogy mesét kell néznem. Nem bánom annyira, hiszen bírom a meséket. 

Ádi szépen elhelyezkedett az ágyamon, és bekapcsolta a tv-met, majd elkezdtük nézni a "filmet". 1 óra elteltével már majdnem bealudtam, lehetett vagy 22:00. Édes álmom kezdetét viszont apánk zavarta meg és elküldte Ádámot aludni, meg engem is, mert holnap után suli és meg kell szoknom a viszonylag korán lefekvést, és korán kelést. Szépen el is aludtam, körül belül apám bejötte után 10 perccel. Éjszaka azt álmodtam, hogy a fiú, akivel találkozom, oda jár az én sulimba. Nagy volt az örvendezés a részemről, hogy minden nap láthatom, mert kicsit megtetszett. Na most, felmerül a kérdés, hogy én tetszem-e neki, mert az álmomban ez így volt, de az egyáltalán nem biztos, hogy élőben is igaz. 

Az álmom végére már szerelmesek voltunk, de nem tartott sokáig, mert a jelen bezavart, felébredtem. Mindig is úgy volt, hogy ha valami jó történt volna álmomban, előtte mindig felébredek. 

Reggel van, 10 óra. Félkómásan, szomorúan felkelek az ágyamból, mert véget ért az álmom. Lemegyek a konyhába, és megreggelizek a kedves családommal..:D A reggeli után apám elküldött boltba és én felugrottam, felfutottam a szobámba és fél perc alatt felöltöztem, majd visszafutottam a konyhába és sürgettem őt, hogy adja a pénzt mert már mennék. Apum furán nézett rám, nem tudta mi van velem, nem tudta, hogy abban reménykedem, hogy újra láthatom Őt. Odaadta a pénzt, én meg futólépésben elindultam a boltba. Vasárnap van, most csak 11-ig van nyitva, és már fél 11 van. Megint sietnem kellett. Odaérek a boltba, de most kicsit lassabb tempóban vásárolok. Már majdnem 11 óra. Az eladók el fognak küldeni, az biztos.