Egy álmodozó naplója, I. fejezet, 4. rész
Gyorsan elment a délután, nem nagyon csináltam semmit. Este elmentem fürödni és bezuhantam az ágyamba, remélve, hogy gyorsan elalszok. A gyorsanból 2 óra lett, de végül elértem a célom.
Reggel 7 óra 37 perc. Az idő, amikor méltóztattam felkelni végre. a telóm meghalt, nem ébresztett így majdnem elkéstem, de csak MAJDNEM. A szupergyors felöltözési képességem megmentett így beértem a suliba és még maradt 5 perc a csöngetésig. Első óra matek volt, nagy örömömre. Most valami új anyagot vettünk, aminek még a nevére sem emlékszem, de mivel holnap nem lesz, így holnapig nem is kell tudnom. Végigszenvedtem, és még az időt sem tudtam megnézni, mert a mobilom felmondta a szolgálatot az éjszaka folyamán. A második óra kémia. Ezt az órát szeretem, sokat szoktunk kísérletezni és ez ma sem volt másképp. Pár vegyületet kellett helyesen összeönteni amit a tanár leosztályozott. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy mi micsoda, csak csináltam valamit. Később kiderült, hogy nem volt jó ötlet a piros és a zöld folyadékot választani. Majdnem felrobbant előttem, a tanár pedig felküldött a védőnőhöz a biztonság kedvéért. A védőnő az igazgatóitól pár méterre van, ami előtt egy srác ült, de nem láttam ki az, mert háttal volt nekem. Mikor végeztem, kiléptem az ajtón és a fiú pont akkor állt fel. Rám nézett és megállt bennem az ütő. Noel arcát pillantottam meg, majd elkezdtem rohanni felé és ahogy odaértem, a nyakába ugrottam. Annyira megörültem neki, hogy úúúr isten.
Hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy mindig belé botlok? - gondoltam magamban.
Ő csak mosolygott rám kedvesen, én meg vissza rá. Aztán a nagy örömködés után megszólalt:
- Mi történt veled, hogy a védőnőhöz mentél? - kérdezte félig elnevetve magát.
- Csak egy kémia óra.. - válaszolom "elegemvanmindenből" fejjel.
- Ó, nincs több kérdésem. - Nevetett
- De te mit keresel itt? - Kíváncsiskodtam.
- Az anyukám az igazgató jó barátja és felajánlotta, hogy igazol nekem pár órát a közmunkás papíromra, ha megcsinálok neki pár dolgot az iskolai papírokkal és az elintéznivalókkal. Szinte titkárnő lettem.
- Vagy inkább titkárúr. - Poénkodtam kacagva.
- Pihenj Lara, nem vagy vicces. - Gúnyolódott még mindig aranyos mosollyal az arcán.
- Jól van, akkor itt is hagylak is magadnak te ünneprontó. - szóltam vissza, kifogyva a nevetésből.
Noelkém válaszra hajlott száját a csengetés zavarta meg.
- Szavad ne feledd! - mondtam neki, és elmentem.
Ez volt a napom fénypontja, a nap többi része unalmasan telt.
Végre eljött a péntek is. Suli után szokásomtól eltérően beültem egy cukrászdába. Kértem egy jó kis sütit, amit azon nyomban eplusztítottam. Úgy gondolom ez jár nekem az után, hogy nem kaptam egy 1-est sem ezen a héten. Fizetés után haza indultam, amikor észre vettem, hogy egy furgon már a második utcán keresztül követ engem. Próbáltam nem feltűnő lenni. Az autó egyre közeledett, és én egyre gyorsabban mentem. Kezdtem már kicsit félni, amikor végre odaértem a házunkhoz és berohantam. Nem tudom mi volt ez, de jobb lesz itthon maradnom.
Egséz nap gépeztem, zenét hallgattam és filmeztem. Jó nekem így egyedül, nem függni senkitől, bár Noel mindig az eszemben jár. Elgondolkodok azonban azon, hogy mit is akarok én igazán tőle, barátságot, vagy talán többet? Nem, én nekem nincs kedvem se időm egy kapcsolatra. Kapcsolat, kapcsolat.. Olyan fura ez a szó. Kapcsolat van két lánc között, ők össze vannak kapcsolva. Kapcsolat van két számítógép között. Miért így nevezik ezt is? Két ember szíve között van kapcsolat? Soha nem értettem és még mindig nem értek a szerelemhez, nem értek a szerelem nyelvén.
A másik kérdés, hogy ő mit akarhat tőlem? Nem vagyok egy főnyeremény, eddig nem nagyon tetszettem senkinek. Talán ő is csak barátságot akar tőlem, vagy többet? Ez az örökös kérdés.
Ezekkel a gondolatokkal zavartam össze magamat rendesen. A végére viszont az eszem nyert a szívem ellen, mert mindenki tudja, hogy az eszemre kell hallgatnom, mert a szívem hülye, mint a segg.