Egy álmodozó naplója, I. fejezet, 3. rész
Az ébresztőm várt volna még 5 percet, de az apám nem. Bejött a szobámba, és addig állt az ágyam mellett, ameddig fel nem keltem. Azt mondta nem akarja, hogy elkéssek. Könyörgöm, van még, vagy háromnegyed órám, de lehet, hogy még több is. Mindegy, mivel nem akartam ezzel is idegesíteni, így nagy nehezen felkeltem. Kivánszorogtam a fürdőszobába és 7 óráig ott álltam a tükör előtt azzal a céllal, hogy valamit kezdjek a hajammal. Több-kevesebb sikerrel össze is hoztam valamit. 7:05-kor felöltöztem és mivel nem volt más dolgom, elindultam az iskolába. Olyan voltam mint egy lassított felvétel. A suli 3 utcányira van tőlünk, ezért 7:20 körül már ott is voltam. Ahogy beléptem a kapun csak egy arcot kerestem a tömegben: Noelét. Reménykedésem csúfos kudarcba kellett, hogy fulladjon, ugyanis rájöttem, hogy ő nem ide jár. Kedvtelenül vonultam végig az ismeretlen arcok tömkelegén. Úgy éreztem, hogy minden szem rám szegeződik. Elég furcsa érzésem volt, ezért majd, hogy futólépésben mentem az osztályomba. Megkerestem a 9.b-sek termét, mivel én az vagyok. Amikor beléptem, végigmértem társaim és leültem egy nekem tetsző helyre. Egy fajta nyugalom érzet fogott el, de nem tarott túl sokáig, mert az egyik nem túl barátságos osztálytársnőm megszólított.
- Hé te! -szólt hozzám gúnyos vigyorral az arcán.
- Igen? -kérdeztem vissza, mit sem sejtve.
- Úgy látom, valami nincs rendben az öltözeteddel.. -mondta, elröhögve mondandója végét.
Nem értettem miért mondja, ezért abban a pillanatban lekaptam a fejem és ránéztem a ruhámra. Te jó ég! A pizsomafelsőm van rajtam. Biztos annyira fáradt voltam reggel, hogy elfelejtettem áthúzni a fölsőm. Azonnal berohantam a lány mosdóba és áthúztam a tornafelsőm, mert még az is jobb ennél. Rádásul ünnepi öltözéket kellett volna húznom. Persze, ez is pont velem történik.. Ahogy visszapakoltam a tornazsákomba a cuccokat, becsöngettek. Visszamentem az osztályba, az osztályfönők is pont akkor érkezett meg és bejött az osztályba majd egyből kiparancsolt minket az udvarra, az évnyitóra. Megjegyzem, nem valami barátságos nő. Mondjuk, eddig még nem találkoztam olyannal, aki barátságos lenne.. Az osztályok kivonultak az udvarra és megkezdődött az ünnepély. Hála az égnek volt még pár ember, akin nem ünnepi öltözék volt. Az egész csak fél óráig tartott, de nekem egy egész napnak tűnt. Amint az igazgató úr megnyitotta az évet mindenki visszament az osztályába.
Csak az első három óra lett megtartva az osztályfőnökkel, így már dél előtt elindulhattunk haza. Laza nap volt így elsőre. Nem ismerkedtem össze senkivel, azt hiszem már érzem szomorú sorsom. Már majdnem, hogy szomorúan sétáltam hazafelé, amikor hátulról valaki befogta a szemem és a fülembe súgta: "Na ki vagyok?" Ahogy meghallottam, tudtam ki a titokzatos szembefogó.
- Szia Noel! -kiáltok fel lelkesen, majd megfordulok és megölelem.
- Szia kishölgy. Na milyen volt az első nap? -kérdezi mosolyogva.
- Elment. Csak 3 órám volt, nem ismerkedtem meg senkivel és eleve úgy kezdtem, hogy pizsomában jelentem meg. Na jó, csak félig.
- Hahaha.. Szegény. Mesélj el mindent! -nevetett.
Elmeséltem a katasztrófális első napom neki, miközben ő csendben hallgatott engem. Beszédem végét ő szakította meg.
- Szóval durva napod volt, ugye? -kérdezi viccelődően.
- Haha, hát eléggé! -válaszolok neki.
Ezt a beszélgetést követően csak sétáltunk át az utcákon mit sem szólva. Csak élveztük, hogy a másik ott van mellettünk. Megálltunk a játszótéren, megálltunk minden ilyen helyen, közben beszélgettünk és nevettünk. Kicsit elment az idő, tehát mondtam neki, hogy mennem kell, majd elkísért haza. Szerintem ennyi időt még soha nem töltöttem kint a városban. A házunkhoz érve elköszöntem tőle és már léptem volna be az ajtón, amikor visszahúzott és megölelt. Nagyon jól esett, a boldogságszintem az egeket veri. Elköszöntem tőle újra és bementem. Apám nagyon várt, már 14:00 volt.
- Na, milyen volt a napod? -kérdezi kíváncsi tekintettel.
- Elég jó volt apa, köszi. -válaszolom neki, kicsit színlelve.
- Na, ennek örülök. Holnap egész nap nem leszek itthon, csak, hogy tudj róla. Reggel magadtól kell felkelned.
Bólintottam egyet de belül ugrándoztam az örömtől. Végre megkaphatom az 5 percemet!!