Egy álmodozó naplója - I. fejezet, 2. rész
Nem várom meg, amíg tényleg kitesznek. A sráccal most nem futottam össze, fel kell fognom végre. Kedvtelenül, reményvesztve elindulok a kassza felé. Gyorsan végigment az eladónő a cuccokon, már biztos elege lehetett belőlem. Tegnap feltartottam a sort, most meg ez. Bele sem mertem nézni a szemébe, csak kivettem a tárcámból a pénzt, odaadtam, és már mentem is, még a visszajárót sem vártam meg. Hazafelé sétálva elég mélyen elgondolkodtam a dolgokról, amikor véletlenül nekimentem valakinek.
Azonnal kizökkentem a gondolataimból, és ijedten néztem rá az illetőre. Nagy elképedésemre a srác volt az. Körül belül fél percen keresztül meredten bámultam rá, biztos hülyének nézett. Végül megszólaltam.
- Sz-szia! Bocsáss meg, most én nem figyeltem oda. -hebegtem idegesen.
- Haha, semmi baj! Ez már nem véletlen. -mosolyog rám kedvesen.
- Hhhát nem.. -válaszolom kicsit elpirultan, majd felveszem a dolgot, amit kilöktem a kezéből és visszaadom neki.
- Köszönöm. Egyébként mi a neved?
- Lara vagyok, és te? -kérdezem, miközben belül majd meghalok a boldogságtól.
- Noel vagyok, örülök, hogy megismerkedtünk név szerint is.-mondja nagy lelkesedéssel.
- Úgy szintén. Azt hiszem, most megyek, apám nem tudja elképzelni, hogy hol vagyok ilyen sokáig. De mennyi is az idő?
- Pontosan 11:45.
- Uram atyám! Jól elment az idő. Most már tényleg megyek, majd még összefutunk.
- Várj! Elkísérhetlek egy darabon?
- Hát ha nincs semmi dolgod. Nem akarlak feltartani. -próbálok nyugodt maradni, de úgy érzem rossz választ adtam. Csak rá kellett volna vágni, hogy igen..
- Ha rólad van szó, nincs semmi dolgom. -válaszolja kedvesen.
- Ó, aranyos vagy. Akkor menjünk. -még mindig próbálok nyugodt maradni, de egyre kevésbé megy. Hogy lehet valaki ilyen cuki?
Hazafelé tartva mesélt magáról, elmondta, hogy volt már 3 barátnője, de mindhárom átverte és rosszul bánt vele és, hogy azóta is nagyon fáj neki, amiket mondtak. Azt is mondta, hogy 1 év után én vagyok az első lány, akivel úgymond szóbaáll. Úgy látta, hogy én más vagyok. Azt hiszem ilyen kedveset még soha nem mondtak nekem, el sem tudom mondani mennyire jól esett.
12:00-ra oda is értünk a házunkhoz.
- Na, itt vagyunk. -mondtam neki, miközben lassan nyitottam a bejárati ajtót.
- Találkozunk még? -kérdezi kíváncsi arccal.
- Hát persze. -válaszolom nyugtatóan.
- Alig várom. Addig is szia!
- Én is! Szia! -ezzel a lendülettel be is csuktam magam után az ajtót.
Bent apám már tajtékzott, hogy hol vagyok. Nem mondhattam el, hogy egy fiúval voltam, mert nagyon mérges lenne, így azt mondtam, hogy összetalálkoztam egy lánnyal, akivel jóban lettem. Abban a pillanatban, hogy kimondtam, apát mély megnyugvás fogta el.
- Akkor jó! Ő is oda jár iskolába, ahova te fogsz? Legalább lesz valaki, akit ismersz!
Nem szóltam erre semmit. Azt bírom apuban, hogy ha kérdez valamit, egyből rávágja a választ, meg sem várja, hogy bármit is mondjak. Így átgondolva jobb is. A nap hátralévő részében csak álmodoztam a délelőtt történtekről. Milyen jó lenne, ha bejönnék neki! Én lennék a világ legboldogabb embere. Főleg, hogy még nem volt barátom.. Igen, nem olvastátok félre. 15 évesen még nem volt pasim. Ezért örülnék neki, mert ő tökéletes számomra.
Eljött az este, holnap suli. Még csak 9 óra van. Apa nézi a sorozatát, Ádikám meg már alszik. Hirtelen szeretethiányom lett, így bementem az öcsém szobájába, láttam, hogy alszik, aranyosan alszik. Lehajoltam hozzá, megpusziltam a homlokát, és jó éjszakát kívántam neki. Lementem apához, és megöleltem őt, majd adtam egy puszit és jó éjszakát kívántam neki is. Nézett egyet, hogy mi ütött belém, még az is felmerült benne, hogy alva járok. Visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Nem voltam álmos, ennek ellenére hamar elaludtam. A tudat alattim biztos vágyik arra, hogy Noellel álmodjak. Nem jártam messze az igazságtól, hiszen tényleg vele álmodtam, újból.
Egy csodás álom befejezéseképp csak az ébresztőt hallottam, 6:30 van. Lenyomtam a telefonomon a szundit, azzal a gondolattal, hogy csak még 5 percet!